TATABÁNYA- VIDI

2007.04.13-14.

            Eme igen nagy rangadóra- kezdhetném, ha még az előző rendszer végefelé éltük volna lelátói életünket. De ez nem így van.

Azért így is egy jó kis mérkőzésre számíthattunk, csapatunk eddigi gyenge teljesítményének javítására készült.

            Társaságunk már péntek este nekiindult e hosszú útnak, mely kocsival kb. 45 perc lehet. 22 órakor találkoztunk az egyik fehérvári kocsmában, majd innen még vagy négy helyre elmentünk. Ittunk, alapoztunk, beszélgettünk. Aztán, mikor két elveszett társunk csatlakozott és másik kettő eltávozott betámadtuk vasállomásunk restijét és még fel se eszméltünk, mikor már a vonaton zötykölődtünk. Mivel ötödik társunk Móron szállt volna föl, ezért lementünk egy vonattal előbb, hogy meglepjük. Ő sajnos elaludt, de mi így is elvoltunk. Lejártuk a lábunk és söröztünk. Majd felszálltunk az eredetileg tervezett vonatra és meg se álltunk Komáromig. A délelőttöt Komárno városában töltöttük, majd egy másik társunk is csatlakozott hozzánk. Dőlt a finom, hideg sör, gurult a lángos és gyönyörködött szemünk a sok szép lánykában. Kisebb készletet felhalmozva, fájó szívvel hagytuk el Magyarország e részét, hisz mégiscsak mérkőzésre indultunk. Komárom- Tbánya között sikerült kijátszanunk a kallert (minthogy az egész túrán), a vasútállomástól busszal mentünk a stadionig, ahová a kezdés előtt pár perccel értünk. A mérkőzés első félideje jó volt, bár a szurkolás érthető okok miatt halovány volt. Úgy 100 fehérvári volt bányászváros vendéglelátóján, és a csapat magabiztos játékát látva megnyugodtak. Kár volt. Mert a második félidőben újra felidegesedhettek. Csapatunk gyatra és akaratlan játékot produkált, mely kivívta a szurkolók dühét. Az ultrák kerítést másztak és tüntető dalokat és jelszavakat skandáltak. A csapat a meccs után elvonult az öltözőbe, a kocsival érkező keménymag pedig szervezkedésbe kezdett, melyben mi sajna nem vehettünk részt, hiszen valljuk be: mégiscsak feltűnő, ha egy vonat állít meg egy buszt.   

Ígyhát elköszöntünk és a nagy melegben gyalogszerrel indultunk az állomásra. Ott csatlakozott hozzánk még 9 fiatal, többségük RBCs. Megjelent a rendőrség is egy nevetséges sztorival, de aztán barátságosan elbeszélgettünk. Kelenföldön volt 25 percünk,amit a peronon töltöttünk jórészt.5 perc lehetett az indulásig mikor az egyik szomszédos vágányra befutott az Újvárosi vonat,legnagyobb meglepetésünkre rajta VIKING barátainkal!Rögtönzött kis fieszta következett barátaink a vonat ablakból majd kiesve(igaz Sanyi) mi pedig az elválasztó korlátra felmászva pacsiztunk egyet a vikingekkel!Sajnos időnk már nem maradt egy jókis sörözésre de ami késik az nem múlik!Azt hiszem most is bebizonyosodott BARÁTSÁGUNK TÖRETLEN ! Majd felszállva a fehérvári vonatra kalauzunk dühösen vette tudomásul jegyünk hiányát, majd fejenként 100 pezóval kiszúrtuk a szemét. Fehérvárra érve volt, aki bulizni ment, de mi hazamentünk, hisz szurkolótársunk mondása szerint: SZÉTITTUK A HAJUNKAT is.